Diószappan újratöltve:)

Végre beszereztem két fából készült szappanöntő formát (egy kicsit és egy nagyot), volt friss diólevelem, zöld dióm, házi méhviaszom, sok-sok finom olajam, így felavattam a legújabb szerzeményeimet kedvenc diószappanom elkészítésével. 

http://dioskonyv.bionuss.eu/12-01/1.htm

A zöld dió manapság kezdi újra reneszánszát élni, a Milota környékén szedett zöld dió már-már hungarikumnak számító inyencség, a hely annyira ismert diótermeléséről, hogy tavaly a milotai mézes diótorta elnevezésű "kompozíciót" választották az ország tortájának. A zöld diót - mint a legtöbb, szappankészítéshez felhasznált növényt - mind a gasztronómia, mind a gyógyászat elismeri és felhasználja. A zöld dió az a fiatal, még éretlen termése a diófának, amely a csonthéját még nem fejlesztette ki. Ezt általában június végéig, Szent Iván napjáig szedik le, az élelmiszeriparban addig használható fel, amíg az illatos termés annyira puha, hogy a fogpiszkáló átmegy a még meg nem csontosodott héjon. A zöld dióban magas a C-vitamin és a vastartalom, de elég magas a csersav, tannin tartalma is. A szirupban eltett zöld dió télen kiváló gyógyszer a gyulladt torokra, de az emésztési problémákra is ajánlják gyógyírként, valamint vastartalma miatt a vérszegénységre is jótékony hatással bír. Külsőleg kiválóan fertőtlenít, főzete bőrkiütésekre, szemgyulladásra alkalmazható.

A diószappanomban felhasznált méhviasz házi eredetű, apósom méhészkedik, így tőle kaptam egy nagy adaggal belőle. A méhviaszt úgy tisztítottam ki, hogy egy nagy lábos vizet feltettem forrni, beleraktam egy kisebb adag, még "koszos" méhviaszt, kiforraltam a vízzel, majd hagytam, hogy kihűljön. A már tiszta méhviasz a víz tetején maradt, míg a szennyeződés a lábos aljára szállt. A méhviaszt nem csak szappanokhoz, de krémekhez és egyéb szépségápolási termékekhez is felhasználom, nagyon jó állagjavító, mindamellett, hogy élettani hatásai sem elhanyagolhatóak: a bőrt puhítja és feszesíti, olyan filmbevonatot képez a bőrön, amely nem gátolja a bőrlégzést, fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatása van.

A most készült diószappan összetevői a következők: 275 g. kókuszolaj, 450 g. pálmaolaj, 500 g. friss diólevéllel, apróra vágott zöld dióval és olíva olajjal készült (és leszűrt) macerátum, 25 g. méhviasz bázisolajként. Folyadékként 463 g. erős diófőzetet készítettem, NaOH: 196g. A szappanmassza pudingosodásakor adtam hozzá "superfat"-ként 30 g. dióolajat, 20 g. szőlőmagolajat, 12 g. shea vajat. Ugyanekkor került még a szappanomba a macerátumból leszűrt, kiázott diólevélből és zöld dióból készült turmix, illetve illóolajként jázmin és kubebabors illat.

Ebből a mennyiségből jutott mindkét új fadobozkámba:) Mivel ez a szappan a legnagyobb nyári melegben készült, és a fadoboz is új volt nekem az elszappanosodási folyamat szempontjából, így az öntés után bár befedtem a szappanokat fóliával és egy takaróval, de figyelgettem őket, hogy nehogy túlhevüljenek. A takarót később leszedtem, mivel úgy ítéltem meg, hogy a kelleténél kicsit erősebb az exoterm folyamat, mint amennyire szokott lenni:)
Még egy "újdonság" megfigyelhető volt a szappanokon: már sokszor olvastam

más szappankészítőktől a szappanporról - ami egy vízzel lemosható vékony fehér réteg a szappan külsején - de még magam nem találkoztam vele...eddig. A nyári szappanokon az érés során hol kisebb, hol nagyobb mértékben megjelent, de a diószappannak szerintem kifejezetten jól áll, rusztikusabbá, érdekesebbé teszi azt. Remélem, hogy az "újratöltött" diószappanom legalább olyan kellemesen habzó, lágy és krémes szappanná érik, mint amilyen az előző volt.